Bolyai Filmklub

Vetítés: 2009. 04. 03. 19:00 Uránia

Enyedi Ildikó: Simon Mágus

színes magyar-francia filmdráma, 35mm, 100 perc, 1998

Rendező: Enyedi Ildikó Forgatókönyv: Enyedi Ildikó Operatőr: Máthé Tibor Vágó: Rigó Mária Zene: Bartók Béla Brian Eno Ludwig van Beethoven Hang: Sipos István Díszlet: Danka Semenowicz Jelmez: Fraϊssé Gyártásvezető: Bodó Imre Marie Trémège Gyártó: Athéna Films Eurofilm Stúdió Artcam International Magyar Televízió Három Nyúl Stúdió Budapest Filmstúdió Producer: Enyedi Ildikó Árvai Jolán Joël Farges Miskolczi Péter Elise Jalladean

Szereplők: Andorai Péter Simon Julie Delarme Jeanne Halász Péter Péter Hubert Koundé Paul Nagy Mari Liza, tolmács Hervé Dubourjal prefektus Michel Saignet biológus Serge Merlin orvos Daniel Merle nyomozó Harmati Gergely egyenruhás nyomozó Nicolas Woirion kalauz Zoon mentőorvos Odéon recepciós

Bemutató: 1999. október 21. (Forgalmazó: Budapest Film)

Elmesélek egy régi-régi történetet. 1998 Párizs. Már alig emlékszünk milyen is volt. A város, az emberek, a divat, a technika. Egyszerre túl kifinomult és durva, ironikus és vásári. Valaminek a vége, de még semminek sem az eleje. Mint az ókori Róma i.e. 100 körül. Amikor megérkezett oda Simon Mágus, valahonnan a birodalom határvidékeiről... Az egész úgy indul, mint egy rövidhír az esti lapokból. Párizs. Bűneset, semmi nyom. A rendőrség tanácstalan. Ahogy azt titokban sokszor megteszik, egy "extraszenz" segítségéhez folyamodnak. A különleges képességű ember, külföldi, keletről jön, és úgy nevezi magát, Simon. Ahogy megérkezik, megjelennek körülötte a csodavárók, a paparazzik, egy tanítvány, s felbukkan egy régi rivális, egy másik mágus is. Ő Párizsban él, sikeres és kifinomult, de titokban érzi, hogy Simon az igazi, ezért "máguspárpajra" hívja ki. Három napot kell eltölteniük a föld alatt, s harmadnapra "feltámadni". Simon belemegy. Hogy miért? Csak úgy. Nem nagyon érdekli, de ha már annyira erőlteti a másik, hát legyen. Ez személyiségének kulcsa, fáradt mágus, zárt és kedvetlen, szívesen lepihenne. Amikor a harmadik napon kiássák ideiglenes sírjából, és nem találják életben, szinte nem is csodálkozunk. Visszatemetik, ahogy azt előre meghagyta. Leszáll az éjszaka. A mágus egyedül fekszik a földben, egy idegen város kültelki pusztaságában. Jeanne, randevúra siet. Simonnal van találkája. Nem tud róla semmit, ő csak a férfit ismeri, akit szeret. A fagyott föld mozdulatlan. Aztán a mélyből tompa dobbanás. Még egy. Vékony repedés a földön. A mágus meghalt. De a férfi időben odaér a randevúra.

„Sokat gondolkodtam azon, vajon milyen híradást adhatnék én egy készülő filmről, amelynek tehát most, hogy majdnem készen van, legfontosabb tulajdonsága egyszerre az lett, hogy még nincs. Azt pedig, amit az ember olyan nagy kedvvel és néha túl sokszor is megtesz egy film megírása és előkészítése során, hogy újra és újra elmeséli, s így szinte ráolvasásszerűen megpróbálja létezővé tenni; hogy áthidalja a bizonyos időszakokban alig elviselhető feszültséget aközött, hogy amit lát és akar, annyira élő, érdekes, épp hogy éjjel-nappal abban él, s a csupasz tény között, hogy mindebből egy kocka sem létezik, s csak mesélhet róla, mint Háry János – ezt most már képtelenség megtenni. Ez a pillanat, az elkészülés előtt, amikor az ember végtelenül bízik abban, ami létrejött, jobban, mint saját magában, mint a saját szavaiban, és inkább csendesen, alázatosan megpróbálja kikémlelni, mi is ez az önálló, ismeretlen, néha meglepően engedékeny, máskor megmagyarázhatatlanul makacs valami; s most, a végén, hogy tehetne leginkább a kedvére, hogy ne sértse, hogy ne álljon neki ellent, hogy hagyja kibontakozni, ez a pillanat nagyon-nagyon alkalmatlan látogatókat fogadni.” * „Ez az a világ, amit a film főhőse, Simon, a gyanús múltú és kivehetetlen jelenű kelet-európai parafenomén itt hagy. Úgy hagyja itt, hogy nem sajnálja, hogy belefáradt, hogy nem érdekli. Ez a film búcsú. Simon minden patetizmustól, sajnálattól és mélabútól mentes, kicsit száraz és ironikus búcsúja attól a szereptől, amit a világ köré növesztett, s búcsú magától e világtól. Mint Simon, én is búcsúzom a poszt-posztmoderntől, ha úgy tetszik, mert talán sikerült találni egy kis szigetet, ami melegebb, egyszerűbb és már lézeng rajta néhány hajótörött. Itt felejtés és tagadás nélkül, mindenre emlékezve lehet mindent újra kezdeni.” Enyedi Ildikó: A misztika vége, Filmvilág, 1998. december

Kritikák

„Vannak tisztánlátók és vannak mágusok. Ez már csak így van. A mágus látványosan dolgozik, fontos számára a közönség. Meggyőző óhajt lenni, tudásának propagandistája. A tisztánlátót nem érdekli a közönség, sőt idegesíti – ez az egyik ismertetőjele –, saját képességét sem találja fontosnak. Akkor mit talál fontosnak egyáltalán? Nagy kérdés. Enyedi filmje megválaszolja. A valóság se „foglalkoztatja” a tisztánlátót, hiszen ez az Egy, amit lát. Simon azt látja, ami van, önmagát is beleértve. Vagyis teljesen lát: tud. Nincs semmi „különleges képessége”, csak ami itt és most (vagyis örökké) van, abban ő jelen van. Azt tudja, amit mindenki tudhat, csak másnak valahogy nem jut eszébe soha. Pont éppen soha.”

Kornis Mihály: Pont éppen soha, Filmvilág, 1999. október

„Minden egyes pillanat csodája a születés csodájának megismétlődése, az előző pillanatra visszavezethetetlen. Minden egyes pillanat olyan felépítésű, akárcsak az élet egésze. Nem a születés és a halál közt feszülő pillanatlánc önmagában mit sem jelentő elemeinek egyike, amelynek csupán helyi értéke van az egészben, hanem pontosan olyan, mint az egész. Csoda a születése és törvény a halála.”

Tatár György: Az igaz apokrif – Simon mágus eltemetett tudása, Filmvilág, 1999. október

„A mi tökéletlen filmjeink között a Simon mágusnak van a legkevesebb hibája, épp csak annyi, amitől a magunkénak érezhetjük. Enyedi Ildikó most megtalálta a kényes egyensúlyt a szép képek, gyönyörű gesztusok, a tobzódó motívumok és a történetmondás egyszerűsége között.”

Bori Erzsébet: És mégis mozog, Filmvilág, 1999. április

„Ugyanez a határozott fény – bár a Naptól, és nem mesterséges forrásból ered – Andorai Péternek még segítségére is siet, igaz, már a Simon mágusban (rendező: Enyedi Ildikó), és váratlanul segít megoldani egy bűnügyet, mikor sárgába hajló fehér sugaraival felébreszti a mágust, és hogy felhívja rá figyelmét, táncot lejt egy pálmafa levelén.”
	„A koncentráció tetőpontja: nincs semmi más a világon, csak ez a két férfi, egy láthatatlan erő és a kettejük között folyó harc ennek birtoklásáért. A szoba teljesen sötét, Simon arcára a számítógép monitorja vetít kékes fényeket, a válla fölött Péter feje, mint élő lelkiismeret, mint maga az ördög, mint maga az arcot kapott erő és mágia tekint le rá.”
„Ezek a nők nem okoznak olyan karcos sérüléseket, mint az amazonok. Ők mély, lassan gyógyuló, tompa, örökké égető fájdalommal járó sebeket hagynak a lelkekben. Értük érdemes visszatérni még a halálból is.”
	„A Simon mágus szürke kisegér tolmácsnője is bebizonyíthatja egy-egy képen, hogy igenis lehet vonzónak látni – láttatni – még egy kicsit csúnyácska, egy kicsit öregedő arcot is.”
A nap úgy ragyog, mint mikor Simon először meglátja a lányt Párizs utcáin, és amikor három napos álmát alussza a föld alatt. Ennek az elszaladó három napnak az érzékeltetésében egyébként is alapvetően fontos a fény, de még inkább az árnyék, mint a fény természetes velejárója.

Kárpáti Ildikó: Fény a lelke mindennek (Máthé Tibor művészete), Metropolis, 2000. január

„Az egyházi hagyomány a titokzatos Simon mágust tekintette az első gnosztikusnak, akinek valódi egyéniségéről igen keveset sikerült eddig megállapítani. Szamáriai volt, az 1. században élt. Nagy hatású, tömegeket befolyásolni tudó vallásalapító, aki egy darabig együttműködött a korai kereszténységgel, majd ellene fordult. Körülbelül ennyi az, ami a vele foglalkozó irodalomból biztonsággal kihámozható...

A legendás Péter-akták szerint Rómában tűnt fel, és itt mérte össze hatalmát Szent Péterrel. Egy halott életre keltésével próbálkoztak mindketten; Simon csak annyit tudott elérni, hogy a halott megmozdítsa fejét, Péter azonban újra életre ébresztette (28. fejezet). A nagy próba (32. fejezet) azonban akkor következett, amikor Simon a város lakosságának Péter jelenlétében mutatta be csodáját, amellyel egy korábbi alkalommal már sok hívet szerzett: a magasba emelkedett, és a város épületei és a környező hegyek felett röpködött. Péter imádkozott, hogy a gonosz varázsló szégyenüljön meg, és valóban sikerült elérnie, hogy lezuhanjon. Ez az eset megfosztotta tekintélyétől a városban, és néhány nap múlva meg is halt. Egy másik forrás szerint eltemettette magát tanítványaival, miután azt ígérte nekik, hogy három nap múlva feltámad, és ez az elbizakodott tette okozta halálát. (Hippolütosz: Refutationes VI. 20,3).”

Kákosy László: Fény és káosz

„A Simon mágus apokrif-történet: főhősei bibliai figurák álarcai mögé rejtőznek, s a középpontban álló misztikus esemény is az ókori Simon és Péter vetélkedésének motívumait követi. Mégsem ez az ismeretanyag vezet igazán e film lényegéhez. Enyedi filmjei mindig is alapos kulturális beágyazottságról tanúskodnak, utalásrendszere gazdag és sajátos, akárcsak a Simon mágus esetében. Mégis olyan szabadon közelíti meg a történelmi eseményeket vagy személyeket, mintha fantáziájában jobban bízna, mint a "valóság" követelményében. Éppen ez az a végtelen játékkedv, ami a fantasztikum és a bizarr keverékéből áll össze, és melynek produktumai a világanyaggal foglalkoznak, szinkretikus, vagy ha tetszik posztmodern szabadsággal.

Simon, a mágus, csak a csodatétel szempontjából érdekes az embereknek. A hétköznapi misztikum talán egyik legeredetibb napszámosa, aki viszont már egyáltalán nem hisz abban, hogy ennek bármi értelme lenne így.”

Vidovszky György: És mégis mozog a föld, Filmkultúra, 1999. október

Díjak

• Budapest Magyar Filmszemle 1999: Rendezés díja Enyedi Ildikónak, Operatőri díj Máthé Tibornak, Legjobb férfi alakítás díja Andorai Péternek
• Mazottan Nemzetközi Filmfesztivál 2001: Legjobb férfi alakítás díja Andorai Péternek
• Corato Filmfesztivál 2000: Fődíj, Legjobb férfi alakítás Andorai Péternek
• Salerno Nemzetközi Filmfesztivál 2000: Legjobb forgatókönyv díja Enyedi Ildikónak
• Teherán FAJR Nemzetközi Filmfesztivál 2000: A legjobb női alakítás díja Julie Delarme-nak
• Tromso Nemzetközi Filmfesztivál 2000: Aurora Díj
• Arcachon Női Rendezők Fesztiválja 1999: Legjobb férfi alakítás díja Andorai Péternek
• Locarno Nemzetközi Filmfesztivál 1999: FICC különdíj

Enyedi Ildikó

1955-ben született Budapesten. 1975 - 1978 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd 1979-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett tanulmányokat, 1984-ben kapott filmrendezői diplomát. 1978 - 1984 között az INDIGÓ művészcsoport tagja volt. A Balázs Béla Stúdióban készített rövidfilmjei után, első játékfilmével, Az én XX. századom, a Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamera díjat 1989-ben. 1991-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki.

Filmográfia

1979 Flirt (kísérleti) 1981 A néző (rövid) 1984 Rózsalovag (rövid) 1985 Új könyvek (rövid) 1985 Vakond (rövid) 1986 Invázió (rövid) 1988 Lidércek (rövid)

1988 Az én XX. századom (játék) 1991 Téli hadjárat (Közjáték) (TV / játék) 1994 Bűvöd vadász (játék) 1997 Tamás és Juli (játék) 1998 Simon mágus (játék) 2003 Európából Európába (szkeccsfilm) 2008 Első szerelem (játék)

További információ:
PORT.hu, IMDb, Filmunió, filmhu, filmvilag.hu, csapnivaló