Huszárik Zoltán: Szindbád

A Bolyai Filmklub műsorán: 2009. 03. 06. 19:00 Uránia

Latinovits Zoltán (Szindbád)

Huszárik Zoltán: Szindbád

Krúdy Gyula írásai alapján

„Talán mindenütt voltam, bálban és temetésen, erdőben és vízparton, bűnben és erényben… Sokat utaztam, most elfáradtam.”

Rendező: Huszárik Zoltán
Író: Krúdy Gyula
Forgatókönyv: Huszárik Zoltán
Operatőr: Sára Sándor
Vágó: Morell Mihály
Zene: Jeney Zoltán
bővebben »»
Szereplők:
Latinovits Zoltán Szindbád
Ruttkai Éva Lenke
Leelőssy Éva fiatal Lenke
Dayka Margit Majmunka
Nagy Anna Fruzsina
Andai Györgyi fh. Setétke
Szegedi Erika Florentina
Muszte Anna a virágáruslány
bővebben »»

MAFILM 1. Játékstúdió, színes, takarásos, 2650m

Készült: 1971-ben

Képek, jelenetek

„Az élet a szép hazugságok láncolata. Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény. Mert korunkban, amikor a nemes érzések, a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, amely képes visszavarázsolni a régen letűnt idők illúzióját. A nők gyöngédségére nagyobb szükség van, mint valaha, mert minden nő, még a legközönségesebb is rokonságban van a Holddal, a túlvilággal, a babonával. Csak a nők javíthatják meg az állati sorba jutott férfiakat, és minden alkalmat meg kell adni a nőknek, hogy a javítás munkáját elvégezhessék a férfiakon.”

Eltévedt herceg vagyok Eltévedt herceg vagyok, feleséget keresek ezen a vidéken. Hogy hívnak?
Valamikor nagyon hittem önnek, Szindbád. Volt valami a hangjában, ami lecsillapított, boldoggá tett, mikor szomorú voltam. Volt valami a hangjában
Fajdkakasból főztem levest Látom éhes vagy, fajdkakasból főztem levest. Jól tudom, hol van a szíved, eleget hallgattam, amikor szerettél.
Meghalok, hogyha elhagy, ígérem magának, meghalok! Meghalok, hogyha elhagy
Ezért maradtam fiatal Sohasem ismerkedem meg azokkal a nőkkel, akiket szeretnék. Ezért maradtam fiatal.
Szeretném látni újesztendő éjszakáján, mert hiszen babonás vagyok. Szeretném látni újesztendő éjszakáján
Most nincs gyerekem, csak te vagy… A Sajó partján, ahol születtem, leány koromban mindig kis gyerekeket láttam a vízben, és most nincs gyerekem, csak te vagy…
-Mondja Vendelin fiam, van a konyhán egy darab csontos vagy csont nélküli marhahús? Én nem bánom, ha bordás is, bár én a gerincet jobban szeretem. Hanem, tudja, mi szolgálna a legnagyobb örömömre? Ha volna egy olyan darab színhús, amit táflspitznek neveznek, nna látja ezt ennék én, paradicsom mártással, fiatal hagymával. Ha a vendéglős ád magára, mindég van fiatal hagymája… Na, látja, ezt ennék én
Nem hazudtam nekik

- Nagyon jók voltak hozzám a nők, mert nem szerettek soha.

-Pedig nagyon érdekes ember lehet... És mondja, miért nem szerették?

-Mert nem hazudtam nekik. Összeszorítottam a fogamat, és azt a szót, hogy szeretem, nőnek még soha nem mondtam.

„Istenem, adjál nyugodt álmot, csendes éjszakát! Engedd meg, hogy sohase halljam, mit locsognak a nők a fülembe. Segíts, hogy elfelejtsem a hajuknak illatát, a szemüknek különös pillantását, a kezüknek az ízét… Istenem vigyázz reám, hogy sose kerüljek a nők kezébe!”

Kritikák

„…Huszárik érti és szereti Krúdyt; tud a nyelvén, s a forgatókönyv írójaként is mesterien válogatta ki a legjellegzetesebb történeteket, hogy az emlékezés és álom képeiben egy költői képzeletvilág realizmusát keltse életre. Az elomlóan lágy, epikusan áradó halk lírai cselekménysort drámai pillanatok törik meg, máskor irónia szövi át. Huszárik magabiztosan tájékozódik Krúdy álomvilágában…

Huszárik alkotása: valóságos képzőművészeti mestermű. Kockáit- csupa akvarell és pasztell- kiaggatnám a szobám falára. Szindbád mesevilága ez, tehát csupa valóság.”

Demeter Imre, Film, Színház, Muzsika, 19.


„…minden részlete tökéletes: Sára Sándor, az operatőr segítségével- s itt az együttműködés és együttalkotás messze túlmegy a „segítség” szó legtágabb fogalomkörén is- a krúdys hangulatoknak valami olyan varázslatos képcsarnokát tudták megteremteni, ami azt hiszem, még a legelszántabb Krúdy rajongók igényeit is kielégíti, mert minden várakozásunkon túlmegy.”

Nagy Péter, Filmvilág, 1971. XII. 1.


„The film has a great physical beauty enhanced by the brilliant work of Hungaro cinematographer Sandor Sara whose closeups, textures, color renditions help director Zoltan Huszarik create a delicate insight into the life and death of a sensualist…”

[Gene] Mosk[owitz]: Variety, New York, 1974. VIII. 29.


„A Szindbád (…) teljességre törekvő, totalitásban gondolkodó film, amelynek anyagában a cselekvés, az értelem és érzelem, a lehetőség és valóság pólusai között hánykolódó mai (mindenkori) ember dilemmái rendeződnek egymás mellé. Nagyszerű film, a szó minden értelmében az, számomra a legszebb magyar filmek közül való.”

Horgas Béla, Filmkultúra, 1971. június


„Es gibt wenige Filme, die bei einiger Fragwürtigkeit eine derartige, oft suggestive Fülle von Bildassoziationen liefern, die sich jedoch ohne jede Verfremdungverselbständigen und sich als poetisierender Spätsurrealismus ausweisen.”

G.R.K.: Frankfurter Allgemeine, 1971. 05. 23.


Díjak

  • Magyar Filmkritikusok Díja: nagydíj, operatőri díj, a legjobb női alakítás díja Dajka Margitnak (1972)
  • Mannheim: a legjobb elsőfilmes rendező díja
  • Milano: Agis Kupa nagydíj

További információ:
PORT.hu, IMDb, Filmtörténet online, Filmunió, filmhu